Főoldal / Szolgáltatások

Készletértékelés - Hasznos információk

Miért „haszontalanok” a tőzsdézésben a készletértékelési módszerek?

A különféle készletértékelési módszerek használatával minden tőzsdézőnek érdemes tisztában lennie, fontos ugyanakkor leszögezni, hogy sem a kereskedésünk tényleges eredményére, sem pedig a kereskedés költségeire nincs hatással, hogy az eladáshoz milyen bekerülési árfolyamot társítunk.

A készletértékelési elveknek pusztán az adóbevallás szempontjából van jelentősége, de sok esetben sajnos ebből a szempontból sem a legkedvezőbb alternatívát nyújtják a tőzsdézőknek. Most lássunk egy példát a készletértékelésre!

Példa a készletértékelésre

Tegyük fel, hogy az év során három alkalommal vásároltunk OTP részvényt az alábbi táblázatban látható mennyiségben és árfolyamokon, az év végén pedig a meglévő 220 darabos készletünkből értékesítettünk 100 darabot.

Az év végén az ügyletek eredményeként 120 darab OTP részvény marad a portfóliónkban, a számlánkra pedig (100 * 5250 =) 525 000 forint érkezik. Közvetlenül az eladás után a megmaradt részvényeink értéke (120 * 5250 =) 630 000 forint lesz a pillanatnyi árfolyamot alapul véve, azaz a számlánkon az értékpapírok és a készpénz összesített értéke (525 000 + 630 000 =) 1 155 000 forint lesz. Mivel az OTP részvényekért az év folyamán összesen 1 253 600 forintot fizettünk ki, a számlánk pillanatnyilag 98 600 forint veszteséget mutat, függetlenül attól, hogy milyen bekerülési árat társítunk az eladott mennyiséghez.

Fontos, hogy az értékpapírszámlákon nyugvó részvények teljesen egyformák, nincsenek „megcímkézve” a bekerülési árral.

A teljes eredményünket és a kereskedésre használható tőkénk nagyságát a készletértékelés tehát nem befolyásolja, de a módszer megfelelő megválasztásával befolyásolni tudjuk, hogy a kimutatásainkban az eredménynek mekkora része jelenjen meg realizált, és mekkora része nem realizált eredményként.

A négy fő készletértékelési módszert alkalmazva a példánkban a következő eredményeket kapjuk (az egyes készletértékelésekhez tartozó részletes táblázatok az oldal alján találhatók):

FIFO

Tényleges eredmény    -98 600
ebből:

Realizált eredmény    -86 500
Nem realizált eredmény    -12 100  

 LIFO 

Tényleges eredmény    -98 600
ebből:

Realizált eredmény    -15 500
Nem realizált eredmény    -83 100

HIFO  

Tényleges eredmény    -98 600
ebből:

Realizált eredmény    -119 000
Nem realizált eredmény    20 400

LOFO

Tényleges eredmény    -98 600
ebből: 

Realizált eredmény    17 000
Nem realizált eredmény    -115 600

Figyeljük meg, hogy a realizált és a nem realizált eredmények összege minden módszer esetében ugyanaz (-98 600 forint), viszont attól függően, hogy az eladást mely vételekkel állítottuk szembe, egészen eltérő realizált eredményt mutathatunk ki, aminek az adóbevallás elkészítésekor gyakorlati jelentősége lehet. Sajnos nem lehet általánosítani, mindig a körülményektől függ, hogy melyik módszer a célravezető számunkra.

A realizált veszteséggel csökkenthetjük az árfolyamnyereség-adó alapját képező egyéb realizált nyereségünket. Ha egyéb ügyleteinken veszteséget realizáltunk, előfordulhat, hogy érdemes úgy párosítani a fenti ügyleteket, hogy a realizált nyereséget mutassunk ki, hiszen ekkor sem keletkezik emiatt adófizetési kötelezettségünk, a magasabb bekerülési árú készleteket pedig „felhasználhatjuk” később.

Készletpárosítás a gyakorlatban

Ha optimalizálni szeretnénk az adófizetésünket, akkor sajnos nem elegendő csakis a pillanatnyi eladási tranzakcióinkban megválasztani a készletértékelési alapelvet. Sajnos nem spórolhatjuk meg, hogy év végén, a teljes éves tranzakciós listánk ismeretében saját magunk, „kézzel” párosítsuk az egyes vételi és eladási tranzakcióinkat. Ennek több oka is van:

• Nem kell ragaszkodnunk az alapvető készletértékelési elvekhez (FIFO, LIFO,HIFO, LOFO), adott részvény esetében bármely bekerülési ügyletünket párosíthatjuk bármely eladási tranzakcióval, feltéve, hogy egyik lábat sem „használtuk fel” korábban adóbevalláshoz.
• Az optimális készletpárosítást csak év végén, az összes ügylet ismeretében találhatjuk meg, hiszen év közben még nem tudhatjuk, hogy milyen irányú és árfolyamú tranzakcióink lesznek még a portfóliónkban található részvényekkel.
• Különböző szolgáltatóknál lebonyolított ügyleteinket is szembeállíthatjuk egymással, így egyetlen szolgáltató sem tud pontos kimutatást nyújtani az összes tranzakciónkról, függetlenül attól, hogy választható-e készletértékelési módszer a kereskedési rendszereiben vagy sem.

A fentiek tükrében talán nem véletlen, hogy a tőzsdézőkre vonatkozó személyi jövedelemadó törvények is úgy rendelkeznek, hogy a tőzsdézőnek magának kell nyilvántartást vezetnie ügyleteiről.

A brókercégek egyébként az adóhivatal felé nem szolgáltatnak rendszeres információt arról, hogy az ügyfelek milyen bekerülési árfolyamú részvényeket értékesítettek egy adott évben. Hogy a befektetési szolgáltatók milyen adatot szolgáltattak 2010-ben az ügyfelek tranzakcióiról az adóhivatalnak, azt bárki megnézheti EZEN A HONLAPON. (A nyomtatvány bármikor kikereshető az APEH honlapjáról, a 10k86 kóddal).

Nem kell azonban egyedül éreznünk magunkat az év végi kimutatások elkészítésekor, a KBC Equitas WebBroker rendszeréből letölthetjük a tranzakciós listánkat hosszú időre visszamenőleg, felhasználóbarát formátumban (pl. Excel táblázat), ami nagymértékben megkönnyíti a szükséges kimutatások összeállítását és a bevallások elkészítését.

Figyelem! 2011. szeptember 26-tól újra elérhetőek a készletértékelési elvek a KBC Equitasnál. További részletek

Részletes táblázatok a készletpárosítási módszerekhez: